A közönség szereti, ha magára ismerhet egy darabban. Legalábbis a közönség önreflexív része. Ezt a borzongó érzést a Radnóti színház Protokoll című előadása megtekintése során sokszor átélheti szinte mindenki, aki jegyet vált. Merem ezt írni, mert a közel hatvanas irodalmár, színház kritikus is felsóhajtott mellettem, hogy „ilyen az életünk.” Pedig Térey János főhőse távolról sem hatvanas vagy […] Tovább