Nem bírom ki, hogy ne osszam meg a véleményemet a céklalevesről.

Kapcsolatunk akkor kezdődött mikor gyerekkoromban a gonosz, cigiszagú meg a dagadt óvónő belém tömték. A céklaleves tejes volt, hideg, ízetlen és undorító narancshéjjak úsztak a tetején. Körülbelül így nézett ki mint ezek.

Soha többé nem ettem céklalevest önszántamból, egészen addig amíg Lengyelországba nem költöztem, ahol hideg volt és kollégiumban laktam. Egyetlen vigaszom, az alkoholon kívül, a forró céklaleves volt. Ezt lehetett (gondolom még mindig lehet) kapni levesporban is, amiből forró, csészényi, isteni nedű lett. Bárhogy kerestem itthon megfelelő receptet, nem találtam, úgy tűnik itt nem is tudják hogyan a legjobb ez a leves. De szerencsére itt vagyok én és most megmutatom, így kell kinéznie:

fotó: www.kwestiasmaku.com

Hozzávalók:

• cékla
• uborka
• római kömény
• babérlevél
• alaplé
• szegfűbors
• só
• bors
• koriander
• balzsamecet

A recept lényege, hogy a céklákat egyenként alufóliába csomagoljuk, és forró sütőben sütjük. Még melegen  meghámozzuk, és felkockázzuk. Ez után 10-15 percig, kis tűzön főzzük az alaplével. 5 perccel az előtt, hogy kész lenne belerakjuk a fűszereket: római köményt, koriandert, babérlevelet, szegfűborsot, és a reszelt uborkát. Öntünk hozzá még alaplevet.  Ezután még egy egész éjszakát hagyjuk állni, ha van rá mód, de minimum 6 órát. Tálalás előtt öntünk bele egy kis balzsamecetet és átszűrjük. A legvégén jöhet a só és a bors.