A közönség szereti, ha magára ismerhet egy darabban. Legalábbis a közönség önreflexív része. Ezt a borzongó érzést a Radnóti színház Protokoll című előadása megtekintése során sokszor átélheti szinte mindenki, aki jegyet vált. Merem ezt írni, mert a közel hatvanas irodalmár, színház kritikus is felsóhajtott mellettem, hogy „ilyen az életünk.” Pedig Térey János főhőse távolról sem hatvanas vagy […] Tovább

Az ember lánya és fia szeret bennfentes és menő lenni. Persze legjobban azt szereti ha mindkettő egyszerre. A La Cantina dell’Operában ennek a különleges állapotnak lehetünk részesei még akkor is ha vadidegenként érkezünk oda. Ezt a mini helyet a Hajós utcában itt élő fiatal olaszok hozták létre és gyorsan a többi honfitársuk törzshelye lett. Természetesen […] Tovább

Furcsa jármű járkál a Lipótvárosban hónapok óta. Nem nagyon tudtam mire vélni, és kicsit erőltetettnek is tűnt. Valami magasított, négyszemélyes, lassú taxiszerűségnek mutatkozott a szememben, amit direkt turistáknak szántak. Ottjártamkor a Lipócia bisztró előtt parkolt, így azt gondoltam őt hívatott hirdetni. fotó:facebook Mint később kiderült a jármű a Lipócia nevű helyi újság reklámeleme, amit ugye […] Tovább

Biksz Judit énekel a Csikszerda kórusban és a Halas Dóra és Tóth Árpád karnagyokról elnevezett Halastó közhasznú kulturális egyesület tagja. Az utóbbi körülbelül öt éve alakult meg egymáshoz lazán kapcsolódó kórusokból. Fő profiljuk, hogy kulturális programokat szerveznek. De, hogy miben különböznek a többi kulturális egyesülettől, azonkívül, hogy kórusokból alakultak, az már kezd érdekes lenni a […] Tovább

Még a lokálpatrióta is elismeri, hogy nincs több ilyen lepukkant, kutyaszaros bel-budai környék mint az Országút. Mégis, vagyis pont ezért szeretjük annyira. Ez egy régebben haldokló, de mostanában virágzását élő könyék sok kihasználatlan és rendkívül furcsa épülettel.  Az Országút nem igazán Buda, de nyilván Pest sem, ezért ő maga Budapest. Ide szinte csak fiatalok költöznek, […] Tovább

Régóta szerettem volna írni a Zseb nevű helyről, és most már tényleg nem halogathatom tovább. A felerészben zajos, felerészben a környék egyik leghangulatosabb  utcájában elhelyezkedő sarki kocsma/kávézó felerészben zöldséges felerészben semmi sem volt évekig. (Vitéz utca, Fazekas utca sarok.) Majd pár fiatal srác elkezdte felújítani, minimál bútorokkal berendezni, és a táblájukra felírni a nagyon sokféle, […] Tovább

Földvár a szívem csücske. Csak a csücske, mert a szívem Csopakon van a Péterhegyi úton meg Lellén, a Kishegyen. De a kicsi, kis csücske lehet Földváré. Ennek egyik oka az lehet, hogy a Publikban mindig tömeg van, asztalon táncolás és törzsközönség, akik évek óta hűségesek a legendás helyhez (az utóbbi állítást a régi gárda egyes […] Tovább

Bár a közelben bújik meg a furcsa nevű, péceli Smaragd Völgy lakópark, a környék ékköve szerintem azért mégis inkább a Pesti úti Podmaniczky-Vigyázó-kastély, ez a frissen felújított gyöngyszem a 17-dik kerületből, ha már a drágaköveknél tartunk. Történetéről és építészetéről, itt bővebben. Szóval, eme épület egy lakótelep közepén sárgállik, így puszta jelenléte is igazi felüdülést jelent. Ha magunkat […] Tovább

Üvöltözős Mauro helyett egyen inkább Antonionál, én azt tanácsolnám. Mindnyájan ismerjük a jó öreg Mauro pizzériáját, ami még ifjúságunk derekán Il lago-ra/A tónál névre hallgatott, és mit ad isten tényleg az isteni tónál volt, azaz még mindig van, Zamárdiban. De mivel mindenki, aki bennfentesnek akart tűnni azt hamis látszatot keltve, hogy ismeri a tulajt Mauronak […] Tovább

A krémesért rajongunk. Életünk része, de nem úgy, mint a rétes ami „volt, van, lesz” azt kész. A krémesről csak úgy tudunk beszélni, mint a politikáról vagy a történelemről, vagy könnyes szemmel, vagy utálkozva, rosszabb napjainkban égő gyűlölettel a szemünkben. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy hosszan értekezünk róla, pontozzuk a környékünk cukrászdáit, és még az ijesztőnek […] Tovább