Aliya Tanykpayeva és Leblanc Gergely főszereplésével Don Quijote főpróbát láttam az Operában. Marius Petipa, az orosz cár francia koreográfusa a zseniális regény egy fejezetét dolgozta fel: a cselekmény mindössze annyi, a kocsmáros nem engedi a lányát a szegénylegényhez, aztán mégis. Leginkább gyerekeknek való történet, és Ludwig Minkus zenéje sem tartozik a felejthetetlen dallamok közé.  De […] Tovább

Miért mondtam fel a biztos és jó munkahelyemen? 4 éve dolgoztam egy multinál, mikor gyermekvállalás előtt/alatt, egyik délután felálltam és soha többé nem mentem vissza. A lehető legrosszabbkor hoztam meg ezt a döntést, de eljött az a bizonyos utolsó pillanat. Mindig nevettem a burnout szindrómán, mint a többi hülyeségen amivel mosták az agyunkat a tréningeken. […] Tovább

Értesítést kaptam a közösségi oldalon, hogy eladó a Le Biscuit kávézó a Frankel Leó utcában, így most már úgy érzem meg kell írnom ezt a posztot. Ezennel bejelentem, hogy abbahagyom a helyek ajánlását, (nem mintha olyan sokat ajánlottam volna az utóbbi időben) mert nem akarom, hogy egy olyan hely sem legyen ahova szívesen beülök. Jelenleg az […] Tovább

Ha kinézünk a Le Biscuit Bistro ablakán a mocskos, szürke február végi napon, világít a sárga villamos a szürke házak között. De úgy tűnik, a szépen lassan elhaló környéken nem a sárga villamos az egyetlen reménysugár. Ha valamit nagyon-nagyon szeretnénk, akkor akár még sikerülhet is, üzeni ez a Frankel Leó utcai kávézó. Bár láthatólag az Everyday […] Tovább

Ritkán fordul elő velem, hogy meglátok egy könyvet és azonnal megveszem. Az meg még ritkábban, hogy pár nap alatt el is olvasom. Most ez történt, konkrétan azt éreztem, hogy Fiáth Titanilla nekem írta ezt a könyvet. (Ahogy ezt a jól eltalált művészeti alkotásoknál érezni szokta a befogadó.) Részeket olvastam fel belőle a környezetemnek és állandóan […] Tovább

Most ért véget életem első és minden bizonnyal utolsó saját szervezésű Budapest 100 rendezvénye. A házból én voltam a főszervező és mivel elfelejtettem köremailt írni, enyhe túlzással majdnem az egyetlen résztvevő is. De szerencsére látogató volt több mint kétszáz. Ez igen magas szám ahhoz képest, hogy tegnap még azt beszéltük az önkéntesekkel, hogy majd annak a három […] Tovább

Igazán megkapó ez a hely, és nem azért mert valami nagyon újat találtak ki, (mert nem találtak ki semmi újat) hanem mert meg merték csinálni. Közép-Európában még pár évvel ezelőtt is az volt a jellemző, hogy beülünk kávézni és közben beszélgetünk. De most már mi is elkezdtünk rohanni, így kénytelenek lettünk mi is útközben meginni […] Tovább

Én is ellátogattam a híres neves Teázóba az Erdő mélyén. Meg kell néznem a Teázót az Erdő mélyén, gondoltam magamban, mivel még barátnőim is könnyes szemmel áradoztak, és rájuk ez igazán nem jellemző. Nem túl meglepő módon a haverjaim mellett az újságírók is lelkesednek a helyért. Az az érzésem, hogy ha valami szép helyen van, és nem […] Tovább

Ha válaszút elé érkezünk, megtorpanunk, vagy valamit végleg le szeretnénk zárni, de nincs merszünk hozzá, a legjobb amit tehetünk, hogy mozgásterápiára megyünk. Kötődni, önmagunkat adni, belefeledkezni valamibe, megélni az ösztöneinket, vagy lezárni valamit, sok mindenre jó a Weight Flow Tréning, amelyet Goda Gábor kortárs táncművész tart egy budai gyárépületben. Az óriási ablakok, zöldellő fák már […] Tovább

Végre egy hely ahol megint a szép emlékű Rácz Kertben érezhetem magam. Mindennap ott ültem azokban az években, de természetesen nem tartottam ráczkertesnek magam. Ennyire nem vagyok alter és alkesz – gondoltam magamban. Meg aztán akkoriban a boogie is rendesen benne volt a lábamban, így minden este alig vártam, hogy induljunk már át a Romkertbe. […] Tovább