„Akár azt gondolod, hogy képes vagy valamire,
akár azt, hogy nem, mindenképpen igazad van.” Henry Ford
Fordított sorrendben olvastam Rhonda Byrne könyveit, így Az Erő után A Titok egy kicsit csalódás volt. Olvasása közben úgy éreztem, hogy az írónő nem számított világsikerre, csak gyorsan összefoglalta a filmje legfontosabb gondolatait. Az Erőről írt recenziómban is utaltam már rá, hogy talán túlságosan amerikaiak az álmok és a vágyak, amiket el lehet/kell érni a Titok segítségével. Egyszóval A Titok még materialistábbnak tűnt, mint Az Erő.
Míg Az Erő a szeretetre koncentrál, addig A Titok felfedi a siker, az egészség, és a gazdagság titkát, amit a könyv szerint már évezredek óta tudnak az okosok. Az Erőnél az tetszett, hogy a szeretett gyakorlásával mintegy mellékesen saját vágyainkat és céljainkat is elérjük. Az Erő arról is meggyőzi az olvasóját, hogy a pozitív gondolkodás gyakorlása mellett mi magunk és a környezetünk is egyre jobban érezheti magát. A Titok című könyvben ezzel szemben a saját vágyaink vannak előtérbe helyezve és ezáltal sokkal önzőbb hangulatot áraszt, de ez még nem is lenne baj, ha nem tűnne sokkal hiteltelenebbnek, hihetetlenebbnek a módszer. Kevésbe van alátámasztva az elmélet, mint a sorozat második részében, ahol már arra is figyeltek, hogy különböző kultúrkörből érkező olvasók is magukévá tudják tenni az titkos módszert.
A Titok című könyv mondanivalója annyi, hogy negatív gondolatok és negatív kisugárzás egyenes arányosan hátráltat minket céljaink elérésében. Míg, ha jól érezzük magunkat, akkor bevonzzuk a jó dolgokat az életünkbe. Mindemellett fontos, hogy kérjük az univerzumtól (könyv így hívja a teremtő erőt, Istent) amit szeretnénk, mert amit kérünk, azt megkapjuk, ahogy a Bibliában is olvashatjuk. Számomra a legfontosabb, és egyben gondolatformáló üzenete az volt a könyvnek, hogy megérdemlem a jót. Sok ember, köztük én is, sokszor gondoltam hasonlókat: „az túlzás lenne, örüljünk annak, ami van, van, akinek sokkal rosszabb, ezért nekem inkább hálásnak kéne lennem.” Ezek a dolgok nem visznek előre, és boldoggá sem tesznek, és erre Rhonda Byrne ébresztett rá.
A másik nagyon fontos dolog, amit ez a két könyv adott nekem, az, hogy az univerzumnak semmiség végrehajtani, amire vagyom. Ennél sokkal hihetetlenebb és furcsább dolgok megtörténnek, mint az én hétköznapi vágyaim, a családban, karrierben, vagy anyagiakban. Mikor ezt felfogja az ember, valahogy ellazul és elkezd hinni a vágyai megvalósulásában és ez tapasztalataim szerint igenis működik.
Biztosan mindenki ismer olyanokat, akik elszívják az ember energiáját. Ezek azok ismerősök, barátok, akiknek negatív kisugárzásuk van. Régebben megpróbáltam rajtuk segíteni és felvidítani őket, de aztán lassacskán rá kellett jönnöm, hogy ez lehetetlen, és csak a saját életemet teszem tönkre, mert az őket való pátyolgatásban az összes energiám kárba veszett, és még rajtuk sem tudtam segíteni. A Titok és Az Erő olvasása közben nem csak arra jön rá az ember, hogy mit kell csinálni, hanem mi az, amit semmiképp sem szabad, és ez legalább annyira fontos. Természetesen az egész elmélet el van túlozva, hogy mindenki megértse, és ha valaki túl komolyan veszi, biztos beleőrül a gyakorlatba, hogy az összes negatív gondolatát állandóan elhessegesse. De arra mindenképpen jó, hogy a félelmeinken és az általunk utált embereken órákig vagy akár percekig való idegeskedés és szorongás helyett inkább kellemes vagy hasznos dolgokra fogunk gondolni, ha elsajátítottuk a módszert.
Magáról a módszerről még annyit, hogy vannak olyan boldog emberek, akik maguktól érzik és gyakorolják A Titkot, és hiszek abban, hogy mindannyian úgy indultunk, hogy ez a gondolkodásmód volt a természetes a számunkra, csak hát, költőien fogalmazva élet kanyargós ösvényein eltévelyedtünk. A Titok abban segít, hogy visszataláljunk a saját utunkra, és mivel azt az ösvényt jól ismerjük, ott megy is minden, mint a karikacsapás.
