Most ért véget életem első és minden bizonnyal utolsó saját szervezésű Budapest 100 rendezvénye. A házból én voltam a főszervező és mivel elfelejtettem köremailt írni, enyhe túlzással majdnem az egyetlen résztvevő is. De szerencsére látogató volt több mint kétszáz. Ez igen magas szám ahhoz képest, hogy tegnap még azt beszéltük az önkéntesekkel, hogy majd annak a három embernek, aki jön, ezt és ezt fogjuk mondani.

Azonkívül, hogy zseniális maga az ötlet még az idő is kedvezett a rendezvénynek, mivel nem volt szikrázó napsütés, de nem is esett az eső, így a budapesti ember mi mást is csinálhatna, mint megnézi a környéke néhány házát ahol még érdekes dolgokat is hallhat. Én például megtudtam, hogy a Török utca 10. alatti házat nem csak hogy háromnegyed részben lebombázták a maradék rész pár nap múlva ráomlott a maradék lakóra így a felhévízi bérház temetőként is funkcionál és a hozzátartozók még a nyolcvanas években is visszajártak gyertyát gyújtani.

A ház aminek a fele még mindig hiányzik. Viszont a kertje nem éppen szerény.

A mi, idén szintén 100 éves, házunkról nincsenek ilyen képben gazdag történetek, csak egy valaha itt lakott felettébb híres belsőépítész (Németh István) és sok-sok fiatal lakó, aki szinte semmit nem tud a házról. Viszont érdekes módon a régi lakók leszármazottai, akik a házban nőttek fel, visszajöttek, hogy még egyszer körülnézzenek a messzeringó gyerekkoruk világában. A szomszédba és hozzánk is becsöngetett  összesen három ex-lakó, hogy szeretné megnézni a lakást. Egy ennyire nyitott rendezvényen az emberek is nyitottak lesznek és ez jó érzés. És hogy milyen sok jó érzést keltett még bennünk a rendezvény arról beszéljenek a képek.

Belbudai elegancia, cserébe félhegyoldalnyi kerttel és pazar kilátással.

Szolid kis kertecske Budapest egyik legforgalmasabb utcájában.

Duna-part egy Tölgyfa utcai padláson, ahol Németh Istvánról szóló körülbelül tizedik előadás után az Adrenalin, a Gutenberg halott és az ATS hip-hop együttesek zenészei adták elő meglepően irodalmi, naprakész és megdöbbentő verseiket gitárszólóval kísérve.

Soha ennél rosszabb szombatot, és akkor finoman fogalmaztam, mert iszonyatosan jó volt. Holnap is megyek.