Igazán megkapó ez a hely, és nem azért mert valami nagyon újat találtak ki, (mert nem találtak ki semmi újat) hanem mert meg merték csinálni.

Közép-Európában még pár évvel ezelőtt is az volt a jellemző, hogy beülünk kávézni és közben beszélgetünk. De most már mi is elkezdtünk rohanni, így kénytelenek lettünk mi is útközben meginni a kávénkat. Persze az előző kijelentés egy nagy közhely, és még csak nem is igaz. Mert én például nem azért viszem sokszor a kezemben a kávét mert jobban rohanok mint pár éve, hanem azért mert most már egyedül is iszom kávét az utcán. Például ha nem volt otthon kávé vagy tej, vagy nem volt időm megcsinálni, (mert rohantam, hööö.) Így  már nekem is szükségem van takeaway/vidd el (?!) kávézóra. Szerencsére van is pár. Igaz nem kifejezetten arra készültek, de akár el is viheted.. De a Mária téri kávézó kifejezetten takeaway, persze itt is leülhetsz, de itt főként arra számítanak, hogy elviszed.

De nem is ez a lényeg, hanem az, ahogy ez az egész üzlet kinéz, és ez még csak a kezdet. Amivel igazán belopta magát az üzlet a szívembe, az az, hogy mindent, amit árulnak, ők csinálnak, úgy értem MINDENT. A  papír-cukortasakot is magunknak nyomtattatnak.

Az igazi finomságokról nem is beszélve, melyek egytől-egyig gyönyörűen fel vannak címkézve. Van itt mindenféle pempő, szendvics de még leves is, és bónuszként a croissant is olyan amilyennek lennie kell. (nem a nagy puffadt.) Mindenkit ismerősként üdvözölnek mert hamar ide szokott az egész környék, lakók és itt dolgozók egyaránt, és mivel takeaway pont annyit kell beszélgetni ami még senkinek sem nem zavaró.

Persze a helyszín is tökéletes. A Mária tér tipikusan olyan hely volt mindig, ahol lennie kellett volna valaminek, de leginkább semmi nem volt soha, csak száguldó autók. Pedig már gyerekkoromban is itt gyülekeztek a helyi vagányok, és egy Sonka névre hallgató HMCS leköpött egy másik HMCS-t, legalábbis ez a pletyka keringett akkoriban, szóval nagyon kemény környék így csak óvatosan azzal a kávéval….