Házhoz jön hozzánk a biozöldség a Palotásról, minden egyes héten. Nekem meg nem kell többié piacra járnom, mondjuk nem is jártam, így nem is ettünk zöldséget. Amit mégis, azt nagy nehezen megvettem a biozöldségesnél: osztrák krumplit, olasz paprikát, az 500 forintos görög uborkáról nem is beszélve.

Ez a kiszállítós dolog viszont remek, pont a magamfajta városi patkányoknak találták ki. Eddig annyit tudtam a szezonális zöldség-gyümölcsökről, hogy kora tavasszal spárga, nyár elején eper, utána cseresznye, ősszel szőlő, augusztusban meg dinnye kapható. Ennyi, de tényleg. A Pillangó Szabadfolyású Fejlesztésnek célja, hogy visszatérjenek a földhöz a munkanélküliséggel sújtott vidékek lakói, csökkentsék a romákkal szembeni előítélet és nem utolsósorban az is, hogy nekem legyen magyar biozöldségem. Szimpatikus kezdeményezés, finom zöldség, boldogság!

Így most szerdánként jön a zöödség! Gyönyörű, számomra teljesen ismeretlen, zöldellő levelek, ropogós hagyma, eszméletlen finom bodzalé. És a legjobb, hogy ezért nekem meg sem kell mozdulnom. Persze fizetnem azért kell érte, de a macerás piaci program kihagyásával órákat spórolok meg hetente. Az idő meg pénz, így nem is olyan drága mulatság, mint aminek elsőre tűnik. Mikor kibontom a gusztusos ajándék dobozomat olyan érzésem van, mintha csak nekem termesztették volna a sok furcsaságot. Külön jó érzés, hogy tudom honnan jöttek ezek a mosolygós termények.

De a legjobb dolog csak most jön: ha valaki a szíve mélyén azért elég lusta, mint például én, annak kell egy kis külső lökés, hogy maradandót – vagy ha nem is maradandót, de legalább valamit – alkosson. A félelem, hogy rámrohad a drága pénzen megvásárolt cucc, elég erősnek bizonyult ahhoz, hogy ehető formába hozzam a zöld leveleket. Ezekből elméletileg 6 félét kaptunk: 3 féle salátát (május királya, lollo bionda & rosso), mángoldot, céklalevelet, spenótot. Az előbb felsoroltakból én mindösszesen 3 csoportot tudtam alkotni. Azt is nehezen. Az egyik szerintem céklalevél volt, anyám szerint lila mángold. A spenót meg lehet, hogy sóska volt.

De végül is mindegy, mert mindegyiket ugyanúgy csináltam meg és isteni lett. Oliva olajon megpároltam az ismeretlen nevű zöld dolgot, mert az interneten azt mondták így benne marad a vitamin C, megsóztam, borsoztam és fokhagymát tettem volna bele, ha nem ettem volna meg már az összeset előtte. Jött még hozzá egy kis liszt, meg tej, a tetejére tökmagot szórtam és nagyon nagy királynak éreztem magam a Michelin csillagos köretemmel. Persze főétel nem volt hozzá, de mivel háromfélét csináltam, így is elég volt. A Privátlecsónak köszönhetően kivételesen nem tésztát ettünk, bár azért jó lett volna egy spenótos tészta, vagy mángoldos…